Üdv ismét, visszatértem, illetve igazándiból talán csak most kezdem el jobban mondva.
Sok gondolat közepette, gondoltam írok a fotórealizmusról, pontosabban magáról a jelenségről, irányzatról.
Egy picit had idézek, a jelentését illetően wikiről: "a fotórealisztikusok magára a fényképre támaszkodnak, annak minden részletét vissza akarják adni a vásznon. Tárgyaik gyakran fényes, tükröződő, csillogó objektumok"
Tehát, lényegében adott egy kép, fotó. Amit a rajzolónk szépen, ügyesen le is rajzol, és leginkább az lett elterjedve hogy teljesen ugyan arra törekszik.
(Jó persze a fotórealisztikus másra is kiterjed mint például 3Ds grafika, de én elsősorban most a rajzra értem)
Saját gondolatnak, részletnek, vonalnak, tónusnak, nem igazán hagyva helyet. Azt gondolnánk ugye, mi probléma ezzel? Miért írok én erről egy bejegyzést? Hogy jövök én ide?
Mert mivel gyakorol az illető, rajzolgat, és némi idő, és szorgos gyakorlás után el is éri azt, hogy ugyan az lesz a rajzon, mint a fotón.
Na de már most, ezzel még nem is lenne gond, és én díjazom, ha valaki szorgalmas, és elszánt. Csak hogy ezekre, a rajzokra, kereslet is van! Tehát az emberek, mutatnak egy fotót a rajzolónak, hogy lerajzolja nekik ugyanazt pénzért?
Ezzel csak az a bökkenő van, hogy igazán egyedi, vagy mint művészi egyén, sose lesz igazán az alkotó. Saját gondolatokat egy korlátos, burkolt világban tud csak kifejteni, a saját rajzoknál, ahol némi teret nyer szabadsága.
A többi alkotónak azért nem jó, mert kedvét szegheti, ha nem tud olyan minőségben alkotni mint az aki szinte mindig is csak fotórealisztikusan rajzolt, és már ezt profi (az az pénzt is kap érte) szinten teszi.
Mivel közre játszik az is, hogy mikor valaki elkezd rajzolni, aki ez idáig nem rajzolt, a célja rögtön a valóság, mert hát mi mást is láttunk nap mint nap. De itt most ez főként a fiatalabb generációkra igaz. Az idősebbek képesebbek az elvonatkoztatásra.
Hogy honnan ered a fotórealizmus, az ugye nem kérdés, a fényképek egyre nagyobb térhódításával, várható volt, egy ilyen irányzat kialakulása. Bár teljes alakját csak manapság vette fel.
De mi az oka annak vajon, hogy ekkora rá az igény, s ilyen nagy teret hódít?
Ugye amit korábban már megemlítettem, hogy a rajzolás, a rajztudásunk fejlődéséhez mára már elengedhetetlen szinte, ez a fajta irányzat. De ez csak az egyik része a dolognak, idáig nincs is semmi negatívuma.
Na de vajon miért van rá igény? Miért veszik? Mert hát amiért fizetnek, az ott van fotóban is!
Lévén hogy képről van szó. A falra kerül, vagy asztalra, netán csak egy kép emlékbe.
Ha bemegyünk egy házba, a falakon, ha van kép, 85%-ban tájképet, vagy családi portrét láttunk, ami vagy fotó, vagy rajz. 5%-ban valami keresztényi, vallási kép lehet. A maradék 10% amolyan absztrakt kategóriába sorolható.
Még is csak a házunkról lévén szó, nagyon irritáló képeket, azon nyomban elvetjük, de még azt is, amit szimplán nem értünk, jobban mondva nem akarunk megérteni. Mert rámondjuk hogy absztrakt és sajnos a legtöbb ember tudatában ez már rögtön az értelmetlennel egyenlő.
De ne is szaladjunk ennyire előre, elvégre annyi féle és fajta kép lehet egy kép. Egy portré, lehet valósághű, és azonos, az ábrázolt személlyel, anélkül, hogy fotórealisztikus lenne. Akkor meg minek sírok is én itt ebbe a posztba? Csupán csak azért, mert lévén hogy terjed ez az izmus, és mindenkinek és főként a vevőnek, ez lesz a mintakép, az elvárás. Hogy a végeredmény, egy fotó legyen, csupán csak kézzel "munkálva".
Ilyen világban élünk, ahol a látvány az első, a tündöklés, a csillogás. Csak hogy nincsen fény, árnyék nélkül. Utolsó mondatként leszögezném, hogy az egész izmussal csak annyi a bajom, hogy némiképp gátolja a szabad gondolatot, a szabad gondolkodást a MAI társadalomban (napjainkban, amikor már így is elég sok az agymosás, lásd példának: kapcsold be a tévét az rtl k. vagy tv2-re...).
